10.fejezet

 NEM VAGYUNK EGYEDÜL

Harry látta, hogy Neville-t megviselte ez az egész. És bár a fiú erről egy szót sem szólt, látni lehetett rajta. Harry hátrafordult. Neville jobb oldalán Ginny ment és végig viccekkel szórakoztatta, balján pedig Luna ballagott, láthatóan nagyon elmerült a gondolataiban.

- Megint azon gondolkozol, hogy ez a te hibád? - kérdezte Hermione. Harry összerezzent. Nem szerette, mikor a lány a semmiből hirtelen felbukkant.

 Harry nyelt egyet. Tudta, nagyon is jól tudta, hogy Hermione milyen választ  vár. Csakhogy nem az volt az igazság. Harry tényleg ezen törte a fejét. Ha egyedül jött volna, akkor most Neville nem lenne ilyen állapotban.

- Ne is válaszolj! - mondta a lány, majd felsóhajtott. - Már mondtam, hogy ezt ne így fogd föl! Lehet, hogy most Neville teljesen kivan, de hidd el, idővel megnyugszik. Már csak azért is, mert elmondhatja, hogy túlélte!

- Hermione, te nem érted! Nem érted, hogy nekem ez milyen. Látni, hogy Neville ennyire rosszul érzi magát, és hogy...hogy minden az én hibám! Le kellett volna beszélnem őket erről! És titeket is!

- Megpróbáltad. És lássuk be, semmire sem jutottál volna! Mert egy csapat vagyunk! És már mondtam. Ha valami bajod esne és nem vagyok itt, mert féltem, akkor tudod, hogy mennyire rosszul éreztem volna magam - Hermione kifújta a levegőt és szünetet tartott, majd folytatta, miközben a földet nézte, hogy hová lép. Harry tekintete Ron-t követte, aki elől ment és a táblát kereste, melyet reggel mutatott meg neki. - Ne emészd magad! Sose hagyunk cserben, ezt ne felejtsd el! - Hermione elégedett volt utolsó mondata után. Látta a mellette haladó fiún, hogy most elgondolkozott mondandóján. Pár perc szünet után Harry halkan megköszönte.

- Szívesen - mondta a lány. - Csak az igazság beszélt belőlem - Harry látta, hogy a lány még mondani akar valamit, de már nem volt alkalma rá, ugyanis Ron felkiáltott.

- Gyertek! Itt van! - mutatott az egyik szénfekete fára, melyen ott virított egy szürke tábla. A feliratot  alig lehetett elolvasni, sőt! Harry-ék azt se tudták, hogy pontosan milyen nyelven van írva. Harry leguggolt, majd kutakodni kezdett hátizsákjában.

- A naplót keresed? - érdeklődött Ron, bár tudta jól a választ, mégis megkérdezte.

- Igen. Hátha bele van írva valami.

- Szerintem biztos! - Mondta Luna, akit most hallottak először hosszú percek múlva megszólalni.  Mindenki ránézett, kivéve Harry-t. Ő tovább kutakodott a napló után, míg végre a keze ügyébe került.  Lunára nézett, aki arról magyarázott, hogy Mr. Freese nővére ötlete volt elrejteni a szigeten a kelyhet, tehát ő írhatta, azért, hogy megfélemlítse a betolakodókat. Harry elgondolkozott. Volt valami igazság amit Luna mondott. Viszont Mr.Freese nővére nem gondolt abba bele, hogy olyanok, mint Voldemort, nem fognak megijedni egy vacak táblától. Harry kinyitotta a naplót, és lapozgatni kezdte, miközben mindenki köréje gyűlt.

 - Állj csak meg! - szólt rá Hermione. - Vissza! - utasította, Harry pedig engedelmeskedett, és visszalapozott egyet. Hermione megrázta a fejét. - Nem, még egyet! - Amint a fiú visszalapozott, Ron már olvasta is föl a naplót. 

-  ,,Biztos vagy benne, hogy képes leszel-e végigcsinálni? Bízol a képességeidben? Lehet, hogy erős vagy, de a lelked mélyén te is tudod, hogy nem fogod túlélni, ami az erdő sűrűjében vár. Ez csak a kezdet volt!"

 Harry végigvezette a tekintetét mindenkin, hogy megbizonyosodjon a többiek állapotáról, de senkiről sem tudta megmondani, hogy mit gondol. Talán féltek, de a fiú semmi jelét sem látta az arcukon. Ginny köhintett egyet.

- Nos, akkor mi legyen? -  kérdezte. - Indulhatunk tovább? - Harry ránézett a lányra. Ginny-n látszott a türelmetlenség. Alig várta, hogy végre elindulhassanak, vagy inkább csak a hazaindulás pillanatát várta; Harry nem tudta eldönteni.

- Persze - mosolygott Neville. Nem az a kellemes, boldog mosoly volt, inkább idegessége leplezése miatt mosolygott. Álca.

- Rendben - bólintott Harry, majd elindult.

 ***

A fák egyre nagyobbak lettek és egyre kellemetlenebb szagot árasztottak, de Harry-éket egy cseppet sem érdekelte ez a szag. Jobban frusztrálta őket a tegnapi pókokkal való találkozás. Esteledett. Harry-ék tudták, hogy a legveszélyesebb élőlények ekkor jönnek elő. Mindannyian számítottak arra, hogy ma este megint találkozhatnak valami újjal.  

Harry rálépett egy ágra, ami a talpa alatt kettétört.  Normális esetben az ág reccsenő hangot adott volna ki, de ez a valami sikoltott.  Borzasztó volt a fülnek. Mintha egy ember kínzó fájdalmakat élne át, és sikítással próbálja enyhíteni fájdalmát. A sikítás hirtelen abbamaradt. Harry óvatosan felemelte lábát, majd lerakta a földre, miután megállapította, hogy nincsen semmi a talpa alatt.

- Jól hallottam, hogy sikított az ág? - kérdezte Ron tágra nyílt szemekkel, miközben fejét ide-oda  kapkodta, próbált mindenkire nézni, de senki sem viszonozta a nézést. Csak Harry-re meredtek döbbenten.

- I-igen. Harry, csináld újra! - szólt Hermione. Harry nem tiltakozott, csak bólintott egy aprót a fejével,  mély lélegzetet vett, majd újra rálépett. Semmi.   Egyszerűen semmi sem történt. Luna elvette kezeit a füleitől, majd Harry-hez lépett, lehajolt, majd kezébe vette az ág egyik részét. 

- Csöpög róla...valami - szólt Ginny halkan, szinte már suttogva. Luna már nyújtotta ki mutatóujját, hogy a folyadék rácsöpögjön és megtudja nézni, mi is az pontosan, de Harry elrántotta a kezét.

- Ne! Nehogy megpróbáld! Fogalmunk sincs, hogy ártalmas-e, mint ahogy a vízről sem tudtuk, hogy éget!

- Bocsánat! - szabadkozott a lány.

Harry jobban szemügyre vette az ágról lecsöpögő folyadékot. Fekete volt, akárcsak a fa, melyről leesett. Az ág belsejéből jött. Mintha...mintha csak a vére lenne.

- Ez lehetetlen! - kiáltott fel Harry. Őszintén szólva, a fiú magában akarta kimondani a szavakat, mégis hangosan törtek föl torkából.

- Micsoda? - kérdezte Neville. Közelebb lépett, majd jobban szemügyre vette az ágat. - Teljesen olyan, mintha a vére lenne, nem igaz? Mintha...érezne. Élne. Akárcsak egy ember!

- Bizony. Szerintetek ez a valami él? Pontosabban élt? - kérdezte Ron, miközben az állát vakargatta.

- Elképzelhetőnek tartom - szólt Ginny. - Nem nézzük meg, hogy így van-e?

- Azt akarod mondani, hogy törjünk le még egy ágat?  - tette fel a kérdést Hermione.

- Igen. Igen azt!

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...- vallotta be Hermione.

- Miért? - kérdezte Luna, aki még mindig az ágból csöpögő fekete ,,vérrel" volt elfoglalva.

-  Hermione-nak igaza van! Nem kéne magunkra haragítanunk a fákat is! - nevetett idegesen Ron, bár ő maga is tisztában volt vele, hogy talán igaza van ezzel kapcsolatban. Harry eldobta az ágat, majd szembefordult a többiekkel.

- Mi legyen? Maradjunk itt éjszakára, vagy keressünk másik helyet? - ajánlott fel két lehetőséget. A többiek összenéztek, kivéve Lunát, aki még mindig az ágat figyelte, amely a földön hevert tőlük pár méterre. A fekete folyadék egyre csak folyt  ki belőle, beterítve a körülötte lévő területet.

- A második - mondták egyszerre. Harry felnevetett.

- Valahogy erre a válaszra számítottam.

***

Harry-ék  pár méter megtétele után találtak egy megfelelő helyet maguknak. Miután levédték a területüket, úgy döntöttek, hogy rögtön alszanak. Főleg Neville, aki azt mondta, hogy jobb ha kialussza magából a mai nap borzalmait.  Egy valaki azonban nem tudott aludni. Harry  leült a pokrócra, amit Ginny terített még le a földre. Kellemesen meleg volt, ahhoz képest, hogy jó ideje a  hideg földön hevert. 

Harry maga elé nézett.  Mélyeket lélegzett; jólesett neki a friss, hideg levegő. Hirtelen Hermione telepedett le mellé. Nem szólt, csak a fiúra mosolygott. Percekig ültek így, némán. Harry-nek jólesett a csend, ami körülvette őket. Érezte a lány parfümjét. Szerette azt az illatot. Gyümölcsös volt;  Hermione mindig olyat használt.

- Szerinted képesek leszünk megszerezni a kelyhet, anélkül, hogy valaki megsérülne? - kérdezte Harry.

- Igen. De Harry - a lány felsóhajtott, majd folytatta -, már mondtam, hogy ne ezen rágódj! Inkább azon, hogy mi van, ha Dumbledore utolér minket. Bizonyára már a szigeten tartózkodhat! 

- Ssssh - szólalt meg hirtelen a fiú. Hermione összeráncolt szemöldökkel meredt a fiúra, aki  felemelte kezét, és mutatóujjával a távolba mutatott. 

- Jön valaki!

Hermione elnézett abba az irányba. Senkit sem látott. Már szólni akart a fiúnak, hogy nyilván a tegnap esti pókok mozgását halljuk, de hirtelen megjelent egy árnyék. Valakik árnyéka. 

- Halálfalók! - suttogta a lány.

Sziasztoook!

Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek. Tudom, kicsit elkéstem ezzel, de nem baj. :)

Fogalmam sincs, hogy mikor jön a kövi rész, de IGYEKSZEM! Ugyanis a kövi rész fele majdnem kész. Viszont semmi sem akarok ígérgetni, ugyanis felvételire készülök, nekem pedig nagyon fontos, hogy jó suliba vegyenek föl.

Xx Ashley